Válasz Matolcsy úr kijelentésére!
Nemrégiben nyilatkozta a haza
közgazdasági fősámánja, hogy mi magyarok nem szeretünk dolgozni, illetve jobban
szeretjük a munka nélküli életet. Hát szíveskedjen definiálni a munka fogalmát,
hogy mi is tudjuk, mi is az amitől mi oly annyira ódzkodunk, de ha az olvasóm
egyenlőre Matolcsy úr válasza helyett beéri az én szerény eszmefuttatásommal
is, akkor leírom az általam gondoltakat e tárgyról:
Szerintem legalább három részre kell
tagolni a munka tárgykörébe sorolható tevékenységeket: úgymint
fizikai-manuális, szellemi és a kettő kombinációja, amikor a manuális és a
szellemi munka egyidejűleg, egy tevékenységben testesülve hoz létre egy új
értéket. Például ilyen az alkotóművészetek sora, a biológiai kutatómunka, akár
a haszonnövény-termesztés esetében, akár a szabad természetben folytatott
kísérletekől van szó, de ide sorolom a geológusok, földtani kutatók, régészek
és egyéb élettannal foglalkozó tudósok tevékenységét is, mintahogy az egyéb
természettudósok is ebbe a táborba tartoznak, hiszen az ő munkájuk az emberiség
egyetemes tárházát bővíti
És ne feledkezzünk a pedagógusokról,
hiszen az ő kezükben van a jövő nemzedékének záloga, és a munkájukat sokszor
nem éppen a legideálisabb körülmények között végzik.
Nos nézzük meg egy kissé alaposan ezt a
kérdést, általában munkának tartom azt a tevékenységet, ami valamilyen új
nemzeti és nemzetközi értéket teremt, továbbá mindazokat a tevékenységeket,
amelyek közvetlen hatással vannak az alkotó tevékenység eredményességéhez, például
a mérnökök, az orvosok (akik lehetővé teszik a munkaerő megőrzését) és
mindazokét, akik a mérnökök, orvosok munkáját segítik.
Ide sorolom továbbá mindazoknak a
tudományos kutatóknak a tevékenységét akiknek a munkája elengedhetetlen
egyrészt a már említett tevékenységek korszerűsítésére, fejlődésére, másrészt
elősegítik az emberiség életének és a természeti környezet egyensúlyi
állapotát, valamint a mezőgazdasági és élelmiszer-feldolgozóipari tevékenységek
korszerűsítéséhez szükséges tevékenységet, és nem utolsó sorban a
mezőgazdaságban tevőlegesen résztvevők munkáját, valamint az élelmiszer
feldolgozó ipari tevékenységet és az ezeknek a munkatevékenységeknek az
elősegítésére tevékenykedő gépipari- kölekedéstechnikai, valamint üzemeltetői
tevékenységeket.
Amiket teljesen kizárok a valós értéket
képező tevékenységek köréből, azok számosan vannak, például a befektetési
„szaktanácsadók”, tőzsdei manipulátorok, brókerek, pénzpiaci szereplők, a
pénzkereskedők, a jogi pályán tevékenykedők jelentős része, mint az ügyvédek- (nem
értelmezhető, hanem alkalmazható, egyértelmű) jogszabályokra van szükség-, ja
és ki ne hagyjam a politikusokat, a hivatásos választási szakembereket, megmondó
embereket és a mindennapjaink csepűrágó bohócait, a celebeket. Ezeket szépen
kézen fogva visszavezetném a politikusok által már oly sokszor hangoztatott
„munka világába”, már ha egyáltalán munkára lehet őket fogni.
Ami Matolcsy úr kijelentését illeti
ebben a tárgyban, szíveskedjen időnként tájékozódni a bulvármédiában, aminek a
segítségével Önök oly sikeresen elterelik a mindennapok átlagemberékek a
figyelmét a mindennapok lényeges és életbevágó problémáiról, amivel azt
sulykolják, mint annak idején 1947-ben egy bizonyos Rákosi Mátyás az akkori
választási plakátjai egyikén, az idézet szó szerinti, utána lehet nézni:
„MUNKÁSOK, TI DOLGOZZATOK A PÁRT MAJD
GONDOLKODIK HELYETTETEK”
Nos erről ennyit, visszatérve a
bulvármédiára, csak figyelni kell a riportalanyokat… Mi akarsz lenni, ha Te
nyered a „Csillag születiket”, vagy az „X” faktort, a VV akárhányat, vagy az
egyéb nevesincs vetélkedőket?!
A válasz, híres ember, a többit már csak
én teszem hozzá, mert az ad egy hosszabb-rövidebb életű ismertséget,
viszonylagos anyagi jólétet (már az átlagemberhez képest) és ha netán
valamelyik producer a nézettségi mutató emelése érdekében fantáziát lát a
figurában, talán egy pár évvel kitolja az illető ismertségi lehetőségét. A divatszakmáról, a fotómodellek világáról, a
mindenféle rendű és rangú szépségversenyek szereplőiről már nem is akarok
beszélni. A talmi csillogás, a „Dubajozás”, hosstesskedés mindig is vonzóbb
volt, mint mondjuk az Újpesti cérnázóban robotolni éhbérér három műszakban. És
az vesse rájuk az első követ, aki egy adódó lehetőséget kihagyna, ha
megkínálnák vele.
Lássa be igen „tisztelt” Matolcsy úr, a
tényleges nemzeti értéket előállító munkának ma vajmi kevés vonzereje, sőt
becsületes sincs, és erről a társadalmi tudatformáló, arculattervező, „szakemberek”
is vastagon tehetnek, meg az az örök emberi óhaj, „…Miért éljen olyan
keservesen az én gyermekem felnőttként, mint én?” Persze ezekhez a jámbor óhajokhoz
hozzájárulnak a különböző színes prospektusok, utazási reklámok, bulvársajtók
is, hiszen tele vannak gondtalanul, a tengerparton bronzbarnán sütkérező szép fiatal és gazdag emberekkel,
akik feltehetően nem éppen nehéz fizikai munkával, hanem a Pénzpiaci
kereskedelemmel, tőzsdézéssel, vagy mások szórakoztatásával keresték meg a
vajas kalácsra valót.
Nos ezek után azt gondolom, hogy amíg a
hazai elit is ilyen példát mutat, mert ismerek itthoni hírességeket, akik az itthon kedvezőtlenre forduló időjárás
elől elmennek a meleg tengerpartra, vagy télen a svájci és a francia Alpokban síelnek
nem kis pénzt elköltve, vagy minden évben egy fél évet külföldön hajókáznak,
netán egy jó buli kedvéért átugranak Monacóba, egy jó pizzáért átrepülnek
kedvenc New York-i éttermükbe, nos ezek után szíveskedjen takarékra tenni a
száját és próbáljon meg előbb a saját berkein belül szétnézni, mi a valóságos
helyzet a kiváltságos, napról napra élő nagyon is felső középosztály és a
„rabszolgák” között, akiknek a termelő munkája nélkül maguk (nemcsak nálunk, de
világszerte) nem is létezhetnének.
Persze mindehhez hozzáteszem, hogy az
Európai Unóba delegált képviselőket sem fogják a becsületrend lovagjainak
kitüntetni. Elég csak megnézni a You tube-on azt a német készítésű
riportfilmet, amit egy német televíziós stáb készített a Bruxellesi központi
irodaházban, hogy hogyan menekültek a riporter kérdései elől, mint a patkányok,
amikor az illető érdeklődni próbált a munka nélkül felvett havi Euró ezrek ügyében. Ezek sem jobbak az itthoniaknál, de
legalább tudom, honnan vették a mintát.
Magyarország, 2012-09-22
Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése